A ManCoo Teammel dolgozni azért egy szuper lehetőség, mert a tevékenységünk annyi mindent fog át, hogy egy pályakezdő számára legalább annyira értékes tapasztalatot tud mutatni akár egy ilyen írásban is, mint egy érett vállalkozás számára. Ebben a bejegyzésben az útkeresés és a generációs kérdések kerülnek terítékre a csapattagok szemszögéből.
Kezdjük azzal, kinek mit jelent a kudarc vagy hogyan dolgozza fel a kudarcot.
Melindának nincs kudarcérzete. Ha úgy nézné, hogy mennyi mindent elkezdett, de nem sikerült az valóban adna egy kudarcélményt, de nagyon egyoldalú volna. Valójában pedig von egy konklúziót minden tevékenység és tapasztalat kapcsán, arról hogy mennyire akarja, mennyire érzi magát jónak benne. „Kifejezetten élvezem hogy nem sikerül valami elsőre” – gondolkodásra készteti az embert.
Gábor szerint az útkeresés ebben az országban új. Régen a monoton, gyári munkák adták a megélhetés alapját sokaknak, aztán jött a rendszerváltás, betört a nyugat és az új lehetőségek. Azt tapasztalták az emberek, hogy mások költözgetnek, ugranak szakmákat is. Gábor kipróbált több szabadidős tevékenységet gyermekkorában is, nem jöttek be és abbahagyta, keresett mást. Ezt a szülei tragédiának élték meg: „az volt a hozzáállás, hogy otthagyok mindent a legkisebb problémára. Iskolákat is váltottam, az apámmal való viszony miatt elhagytam az építőipari családi vállalkozást.. Műszaki informatikai tanulmányaim alatt nekem igényem volt emberekkel kapcsolatos tevékenységekre, tehát pedagógus lettem. Ott a rendszerrel különböztem össze és végül az IT területén megtaláltam magam, de több munkafolyamatot kipróbáltam.”
„Ez folyamatos kudarc élményt jelenthetett volna, de rájöttem, hogy tanulok mindig, felépítettem magam a tapasztalatokból, nem az első, nem a második, harmadik negyedik próbálkozás jött be ahhoz, hogy azt csináljam ma amit szeretek és kicsi energiabefektetéssel hatalmas dolgokat valósítsak meg.”
A pályakezdők tekintetében a kezdés élménye a domináns, napról napra élnek, egy ideál lebeg a szemük előtt és több kudarcot élnek meg. Most erre is szeretnénk kitérni a csapattal pár gondolatban.
Gábor szerint le kell azokat is tesztelni, amiről nem szeretnénk, hogy működjön, amit Melinda azzal egészít ki, hogy minden rossz élmény segít azzá válni, aki vagy és ez lehet egy csodálatos utazás és erre visszatekintve pozitívan lehet várni a továbbiakat.
Tovább haladva a gondolattal:
A vállalkozások életének is része a kudarc – be tud ragadni egy spirálba és nem látja a kiutat vagy nem tud inspirálódni. Gábor szerint meg kell találni a gyökerét, az okát annak, hogy nem tud tovább lépni. Lehet egy rossz gondolkodás is az ok, miszerint a vállalkozó úgy látja, amit ő csinál az tökéletes, csak a világ nem áll készen rá vagy a kívülálló okok vezetnek a sikertelenséghez. Ez a hübrisz.
Melinda szerint ahány ember, annyi oka lehet a sikertelenségnek. Szerinte a tudatosság hiányzik a generációkból is. A tudatos vállalkozói generáció kezd kiépülni manapság, de még jelentős azoknak az útkeresőknek a száma, akik kitaláltak valamit és elkezdik csinálni, ami jó, mert folyamatos tanulást jelent, de magában hordozza, azt is, hogy aki nem tudatosan építkezik, az mindig ugyanazokban botlik el. Vállalkozóként és magánemberként is fontos, hogy tudatosan éld meg a mindennapjaidat.
A tudatosság része a segítségkérés is.
Melinda szerint, sok olyan vállalkozó van, aki beleragad egy rossz folyamatba és a megoldáshoz nem mer segítséget kérni. Persze ez nem könnyű, mert ki kell mondani hogy nem tudsz valamit, nem érted… Manapság ez tud változni, mert nem kell személyesen elmondanod valakinek, hogy nem úgy megy, ahogy szeretnéd, könnyen elérhető online egy csomó tudásanyag és az ember fejlődhet. Ami ennek a buktatója, hogy nem lehet megkülönböztetni a könnyen elérhető információk minőségét vagy nem tudod megállapítani, hogy valóban arra van szüksége a vállalkozásodnak, amit problémaként diagnosztizáltál.
Gábor szerint sokan azért nem változtatnak, mert nem éri el az ingerküszöböt az a fájdalom, amit a rendellenes működés okoz. Ahhoz, hogy kockáztassunk túl jól megy, de ahhoz nem, hogy elérjen valamit vagy egy magasabb szintre lépjen. Az emberek, így a vállalkozások többsége is mérlegeli az energiát, amit beleölt a munkájába, hogy eljusson eddig és fél annak elvesztésétől. Minden annyit ér nekünk amennyit beleadunk, ha energiát fektetünk bele, ragaszkodunk hozzá és nem merjük elengedni.
