Madách szerint “Az út, amelyet jársz, nem mindig egyenes, de minden fordulóval közelebb visz önmagadhoz.”
Nem készültem vállalkozónak és főleg nem cégvezetőnek.
Egy háromgyerekes család legkisebb gyermeke voltam, tizenévvel idősebb tesókkal, akik imádtak és rengeteget foglalkoztak velem. A nővérem dalokat, verseket tanított, rengeteget táncoltunk, énekeltünk, kreatívkodtunk. A bátyám rallizott velem a babakocsival, aztán mikor saját lábon jártam már, gördeszkázni tanított, és maga mellé ültetett a zongorához, hogy három évesen már négykezesezni tanuljak.
Mindig rendkívüli módon érdekeltek az új dolgok és szerencsém volt, hogy ilyen ingergazdag környezetben indult az életem, noha ez néhány családi tragédia miatt nem tartott sokáig.
Szerettem volna megérteni, hogy mi zajlik körülöttem, így elkezdtem nagyon részletesen megfigyelni, hogy hogyan működnek az emberek, a cselekedetek, a döntések. Mi vezet sikerhez, és mi vezet kudarchoz.
Kacifántos út vezetett addig a pontig, mire az első munkahelyemen elhelyezkedtem. Először ügyvéd szerettem volna lenni, aztán gitárművész, majd újságíró. Valahogy így keveredtem kommunikáció szakra, politológiára és pszichológiára. És mivel stréber voltam, mindegyiket imádtam, és mindegyikben egyre inkább azt éreztem, hogy a világ működésére és a generális összefüggésekre tanítanak meg.
Így jutottam el egy HR gyankornokságig, majd néhány kötelező junior pozíció után addig a világig, ami aztán beszippantott. Ez volt a működésfejlesztés és a folyamatoptimalizáció. Éles váltásnak tűnik? Szerintem pedig nem az. Addigra közel 25 éve tanulmányoztam a dolgok működését, igyekeztem megérteni az összefüggéseket, és épp ennyi év tapasztalatom volt abban is, hogy felismerjem, mikor működik egy folyamat optimálisan, és hogyan azonosíthatóak be a hibák.
Közel öt évig foglalkoztam folyamatok optimalizációjával és kroszfunkcionális csapatok szintetizálásával egy nemzetközi multi vállalatnál vezetői pozícióban. Egy idő után már túl kicsivé vált a feladat – viccesen úgy szoktam mesélni, hogy olyan sikeres volt az egyszerűsítési és optimalizációs munkám, hogy szükségtelenné tettem magamat.
Az viszont tisztává vált, hogy továbbra is ezzel szeretnék foglalkozni, de ha lehet, a tudásomat most már olyan kisebb hazai vállalkozások szolgálatába szeretném állítani, akik számára a módszeremmel elérhető fejlődés a fennmaradást eredményezi, hozzájárul új munkahelyek teremtéséhez, az innovációkhoz és a fiatalok pályaválasztásához is.
Innentől egyértelmű volt, hogy üzleti tanácsadóként fogok tovább dolgozni. Szerencsére a legtöbbre tartott munkatársaimmal szinte egyszerre született meg a felismerés, hogy kéne alapítanunk egy céget. Így született meg az Ops&roll Group.
Nekem szerencsém volt, mert épp jókor jó helyen voltunk együtt ahhoz, hogy a sorsunk összefonódjon, de ha nem így lett volna, biztos, hogy kerestem volna üzlettársakat a céljaim megvalósításához. Nagyon hiszek a társak erejében, abban, hogy a legjobbat hozzuk ki egymásból, és egymás támogatásával fénysebességgel vihetünk sikerre egy vállalkozást.
A tanácsadói és mentori szerepkörömben is ezt az álláspontot képviselem, azzal a kiegészítéssel, hogy az egyedül vállalkozók számára a mi vállalkozásunk lehet az a támogató társ, aki segít az előre jutásban.
És hogy hova tovább? Remélem, hogy 10-15 év múlva már teljes munkaidőben azzal foglalkozhatok, hogy fiatalokat mentorálok, akár a megfelelő út megtalálásában, akár abban, hogy elérjék a kitűzött céljukat, és még többet is.
Ha szeretnél többet hallani rólam és a szakmai életemről, akkor hallgasd meg első Bizpillz podcast epizódunkat: Az a bizonyos NULLADIK adás
